Elindult a blogom, de kinek szól?
Akkor…
Két dolgot éreztem, amikor egyetemistaként olvastam a Bridge generáció című könyvet. Először is, inspiráltak a sorok, ahogyan magyarok sikeres startup cégeket építettek fel, másodszor azonban elfogott a kétség és a kishitűség. 20 körüli, teljesen átlagos vidéki gyerekként Mariana-árok szintű szakadékot éreztem köztem és a könyvben szereplő nemzetközi sikereket arató 30-as, 40-es fiatalemberek között. A könyv remek, motivált, nem ezzel volt baj.
Hiányérzetem volt. Az én valóságomból nézve nagyon távolinak tűnt, ahogyan ők csinálták. Ugyanez volt a helyzet az amerikai sikersztorikkal. Nekem nem állt rendelkezésemre értékesíthető ingatlan, amiből tőkét tudok szerezni, nem voltak ilyen lehetőségeim. A nullán álltam. A szüleim alkalmazottak voltak, így komolyabb vállalkozáshoz szükséges tőkeerőt innen sem remélhettem. Az említett könyvben szereplő magyar startupok tech iparágból valók, ami megint csak szélesítette a szakadékot köztünk, mert ilyen szintű IT-hoz nem volt affinitásom. Azt tudtam, hogy valami nagyot szeretnék építeni, a kihívás motivált. Meg persze meg is bénított, de ezen sikerült átlendülni. (A következő bejegyzésekben elárulom, hogyan.)
…és most
Amikor e sorokat írom, 28 éves vagyok. Két jól működő vállalkozást vezetek. Remek partnerekkel dolgozom együtt. Egy több százmillió forintot érő, hamarosan nemzetközi piacra lépő startup társtulajdonosa vagyok. Stratégiát tervezek, üzletet kötök, csapatot vezetek, sokat utazok, blogot írok. Milliárdos árbevételű magyar vállalat teljes online marketingjének vezetésében, prémium márkák építésében és nemzetközi projektekben szereztem tapasztalatokat. Ezek jó dolgok, amiket azért írok le, hogy teljes legyen a kép. Hogy lásd azt, jelenleg hol tartok a hegymászásban. Mert ez az.
Most viszont arra koncentráljunk, mi kellett ahhoz, hogy idáig eljussak. Erről szól a blogom. Hiánypótló céllal indítom. A tartalmak zöme a 18 éves önmagamnak íródik, de a mostani fiataloknak szól. Ha ez 100 fiatalt motivál, inspirál valami nagy építésére, már megéri csinálni. Ez a blogom célja és a személyes küldetésem 2020-ra.
Olyan fiatalokhoz szeretnék tehát szólni, akik – hasonlóan a 18 éves önmagamhoz – valami nagyot szeretnének építeni a magyar átlagból indulva. A csúcsok mellett őszintén fogok beszélni a mélypontokról is, mert ez is a természetes része a vállalkozói hegymászásnak. Elmondom, kikkel találkoztam az utam során. Izgalmas lesz.
Miért tartom fontosnak, hogy minél fiatalabban kezdd el?
30 éves kor alatt érdemes csődbe menni.
Higgy nekem, többször is megcsináltam.
Ha viszont valaki magasra akar jutni, nagyot szeretne építeni, szeretnie kell ezt a játékot, amit életnek hívunk. És játéknak kell felfognia, kockáztatni, élvezni és nyerni. Csak így lehet nyerni. Kicsit olyan ez, mint a Jumanji, csak itt így tudsz nyerni. Ezek a játékszabályok. 🙂
Ha tehát olyan ember vagy, akinek hasonló céljai vannak, mint nekem 18 évesen, akkor mielőbb vágj bele! Örökké hálás leszel magadnak, ha így teszel.
Miért most indítom el a blogot? Miért érzem magam feljogosítva erre?
Már többször is terveztem elindítani, de mindig későbbre toltam, mondván, hogy nem érzem magam elég hitelesnek ahhoz, hogy fiataloknak erről az útról beszéljek. Aztán azon kaptam magam, hogy lassan 30 vagyok, úgyhogy vágjunk bele, most még talán nem vagyok túl távoli (értsd: öreg) a 20 évesek szemében, ilyen szempontból hiteles tudok lenni. Ha pedig a hegymászást nézzük: amikor előző hónapban Monte-Carlóban kávéztunk az üzlettársammal egy üzleti út miatt, úgy döntöttem, csináljuk, mert a 18 éves önmagam aláírná, ha ezt a jövőképet tették volna elé.
A következő bejegyzésben elárulom, mibe fektettem tizenévesen. Minek köszönhető mindez, amit 10 év alatt építettem.
Hamarosan folytatás!
