Társalapítók – az üzlettársi szimbiózis

Ezer éve nem írtam blogcikket és egy csomó minden történt azóta, úgyhogy először egy kis update-tel kezdek. 2,5 éves önerős működés után átszáguldottunk a bruttó 300 millió Ft-os árbevételen, nyereséget termelünk és ami engem igazán boldoggá tesz: egyre nagyobb az exportunk aránya. 

Időközben a Forbes két listára is feltett minket Dórával (először a „30 sikeres magyar 30 alatt”, majd a „100 selfmade magyar” nevű listára), ennek apropóján is írom ezt a bejegyzést.

Ha még emlékszel, az előző blogcikk egy esettanulmány volt, melyben kifejtettem, hogy szerintem mi volt az a 4 kulcsfaktor, ami a 100 milliós árbevételig elröpített minket. Jöjjön most néhány gondolat a startupokat, cégeket működtető társalapítói, üzlettársi szimbiózisról. Úgyis ez az alapja mindennek, aminek köszönhetően cégbirodalmak épülhetnek fel és eshetnek darabokra. Ideje hát beszélni róla 🙂

Azt előrebocsátom, hogy nincs nálam a bölcsek köve. Nem tudom, milyen a tökéletes társalapító. Feltételezem viszont, hogy nincs is erre tuti recept, hiszen minden cég, minden iparág, minden ember más. Más emberhez más üzlettárs illik. Van viszont már egy 10 éves tapasztalatom a témáról a saját vállalkozásoknak és a marketing kivitelezői bizniszem ügyfeleinek köszönhetően. Elég sok mindent, több iparágat, több vállalkozói generációt, több vállalkozói méretet és több vezetési stílust láttam már a közös munkák során. Konjunktúrában és válságban is. Ezek alapján mondhatom, hogy a nagy dolgok sokszor azon állnak vagy buknak, hogy a társak hogyan viszonyulnak egymáshoz, mit várnak el maguktól és a másiktól, mennyire nyíltan kommunikálnak egymással, hogyan kezelik a célkitűzéseket, hogyan menedzselik a véleménykülönbségeket és így tovább.

Végiggondoltam a Dórával való működésünket és 5 pontban összegyűjtöttem néhány olyan alapelvet, jellemző kérdést, alapgondolatot, ami úgy gondolom, hasznos lehet azoknak, akik társas vállalkoznak.

Az az igazság, hogy túl sok projektet és bizniszt láttam már dőlni ahhoz, hogy ne erről szóljon ez a poszt. Vitaindító, beszélgetést kezdeményező cikk.

1. Kell-e egyáltalán üzlettárs?

Nem feltétlenül. Bár Guy Raz: Így építettem fel c. könyvében a következőt írja: „Egy sikeres vállalkozás legtöbbször nem egyszemélyi zsenialitás, hanem egy tökéletes üzleti partnerség eredménye, ezért találunk társalapítókat a sikertörténetek elsöprő többségében.”, ez azért nincs kőbevésve. Ha csak a korábbi marketinges ügyfeleimre gondolok, milliárdos árbevételű vállalatokat építettek fel üzlettársak nélkül. Van erre is példa bőven.

Mindenesetre, ha engem kérdezel – aki mindig is a társas vállalkozások híve volt – szerintem kell.

Egy hozzád passzoló (erről bővebben a következő pontban) üzlettárs egyszerre lesz a víziód követője és az ellensúlyod. Ő lesz az, aki támogat és mindenben melletted áll, amikor kell, és szerencsére ő lesz az is, aki bármikor ellent mer mondani neked és másként gondolkodni, ha arra van szükség. Előbbi jobb érzés és kényelmesebb, utóbbi viszont hasznosabb lehet. Viszont mindkettő jobbá tesz, jobb döntéshozatalra kényszerít. Egy jó üzlettárs egy valamilyen biztosan nem lesz: ugyanolyan, mint te magad, mert akkor inkább legyél egyedül a cégben, megőrizve a cég 100%-át.

2. Milyen a hozzád passzoló üzlettárs?

Ismét hangsúlyozom, hogy minden ember más és más, mindenkihez más illik. Univerzálisan azt viszont merem állítani, hogy olyan társalapítóra van szükség, akinek a képességei kiegészítik a mi képességeinket. Ez egyfajta jin-jang dolog.

Olyan valakire,
– aki nem csak a magáénak vallja és számonkéri rajtunk a víziónkat;
– aki megteszi azt, amire mi nem vagyunk képesek;
– aki másként látja a dolgokat és másként gondolkodik róluk, mint mi;
– akinek az erősségei kompenzálják a mi gyengeségeinket és viszont.

Ilyen a hozzád passzoló üzlettárs.

Mondok néhány konkrét esetet a mi életünkből.

Szinte havi, negyedéves rendszerességgel folytatunk olyan megbeszéléseket, amik arról szólnak, hogy mi a helyes irány, merre menjen tovább a bizniszépítés, miben tudunk hinni mindketten és miért tudunk mindketten lelkesedni. Nyíltan beszélünk arról, hogy ki mivel elégedett vagy mivel lenne elégedett a jövőben és mit hogyan csinálna. Decemberben az év végi zárásnál is arra kértük egymást, hogy értékelje a másik munkáját egy 1-10-es skálán és indokolja is. Egyikőnk se adott a másiknak 10-est. Itt nincs helye érzékenységnek és megsértődésnek, sőt! Ennek köszönhetően még inkább motiválva váltunk el és kezdtünk el készülni az új évre.

Áldom az eget, amikor reggel felnyitom a gépet és azt látom, hogy a semmiből, teljesen spontán olyan ötletekkel, víziókkal, termékfejlesztési- és kampánytervekkel jön, amiket akkor se tudnék kitalálni, ha pisztolyt tartanának a fejemhez. És mindezt játszi egyszerűséggel, könnyedséggel csinálja. Egyszerűen sokkal jobb ebben nálam és nagy megkönnyebbülés tudni, hogy az én gyengébb területeim ezerszer jobb kezekben vannak nála. Ez persze fordítva is igaz: az őrületbe szoktam kergetni a fegyelmezettségemmel, a mindent megtervezős, rendszerszemléletű attitűddel és az ezersoros Excelekkel. Úgyhogy ez kölcsönös. 🙂

Számtalanszor fordult már az is elő, hogy egyikőnk ötletére a másik – a különbözőségnek köszönhetően – egy teljesen más mindset-tel ránéz, majd hozzátesz vagy épp elvesz, így tökéletesítve azt. Egyszerűen ennek a szinergiának köszönhetően ezerszer erősebb a cég, mintha csak egyikőnk lenne benne egyedül.

Rengeteg mindent máshogy látunk, rengeteg mindenről másként gondolkodunk és más dolgok érdekelnek minket például a magánéletünkben is. Van persze sok közös is, de azért szeretném ezeket hangsúlyozni, mert ezektől egyáltalán nem kell megijedni. Ezek egyszerűen csak arra késztetnek, hogy több oldalról átgondoljunk problémákat, döntési helyzeteket. A cégnek pedig ez a sokszínűség a legjobb. Ami pedig a cégnek jó, az mindkettőnknek jó végső soron.

3. Hogy tud ez mégis működni?

Az előző pontban kifejtettem, hogy a sokszínűség mennyire sokat tud hozzátenni a cég sikereihez. Önmagában azonban ez még nem elég. Van még egy nagyon fontos szükséges összetevő: ez pedig az egység.

Hogy mi az egység alapja?

Ugyanazt szeretnénk. Ugyanúgy európai szinten tényező magyar startupot szeretnénk és fogunk építeni. Ugyanúgy hatással akarunk lenni a világra. Ugyanúgy erre tettük fel az éveinket. Ugyanannyira vagyunk éhesek a sikerre. Ugyanúgy hajlandóak vagyunk megfizetni a siker árát és mindent megtenni érte. Igen, ha kell akkor este 8-kor is dolgozva. Ha kell, akkor hétvégén is dolgozva. Ha kell, akkor átmenetileg a magánéletet is háttérbe szorítva. Mindketten feltétel nélkül bízhatunk abban, hogy a másik sosem hagyja cserben és ugyanígy mindent megtesz a sikerért. Ha helyzet van, mindketten tudjuk, hogy a másik még nagyobb elánnal fog dolgozni, hogy kijussunk belőle. Kérdés és kérés nélkül.

Bár sok szempontból eltérő színnel, de mindkettőnkben ugyanakkora lánggal ég a tűz.
Mindkettőnk ugyanazt akarja, ugyanannyira és egyikőnk sem ismer lehetetlent.

4. Barát vagy családtag lehet jó üzlettárs?

Kritikus kérdés. Az én válaszom az lenne erre, hogy lehet. DE!

A társas vállalkozás nem csak játék és mese. Meg úgy önmagában a vállalkozás sem az. Komoly mélypontok, krízishelyzetek vagy csak stratégiai döntési pontok tudnak lenni és ilyenkor kiéleződik a feszültség, ha akarjuk, ha nem. Nagyon jó barátokká váltunk az évek során, teljesen megbízunk a másikban, de ez sosem ment annak a rovására, hogy bármikor teljesen őszintén, nyíltan, szégyenlősködés nélkül, kendőzetlenül egymás szemében tudnánk mondani a véleményünket és az észrevételeinket. Vagy csak objektívan értékelni a másik munkáját. Ha viszont a társalapítói kapcsolat eredetileg barátságon vagy rokoni kapcsolaton alapszik, ez szerintem elkerülhetetlenül sokkal nehezebb. Ezeket nehéz egy barát vagy egy családtag szemébe mondani, mert óhatatlanul is félsz a megsértődéstől és attól, hogy ez kihathat az üzlettárson túli kapcsolat minőségére. Ettől függetlenül nem lehetetlen szerintem és bizonyára vannak nagyon jó példák erre is, csak azt látom, hogy sokkal nehezebb ilyen felállással jól csinálni.

Valószínűleg az is az oka ennek, hogy a vállalkozás (főleg a startup ligában) nagyon kimerítő, egy állandó küzdelem és kihívástenger, az alapítók pedig a legtöbbször a barátaiktól vagy a párjuktól, a családtagjuktól tudnak szeretetet és kedvességet kapni. Ha viszont ők az üzlettársaid, akkor ez az érzelmi töltődés is nehezebbé válik.

5. Mi legyen az elvárásokkal?

Legyenek kimondottak és tisztázottak. Végig nyílt kommunikációra van szükség, már csak azért is, mert a másik legnagyobb vagyontárgyát kezeljük.

Van egy rakás dolog, amit mindketten fontosnak tartunk, de ezeket inkább az emberi alapértékek körébe sorolnám, mert ha ezek nem lennének közösek, nem lennénk üzlettársak sem. Ilyenek például, hogy mindketten sokat dolgozunk a belsőnkön, igyekszünk a lehető legmélyebben megismerni önmagunkat, fejleszteni a hiányosságainkat, tisztázni a vágyainkat és körvonalazni a jövőképünket. Mindketten sokat tanulunk a másiktól és tiszteljük egymást, nagyra tartjuk a másikat. Mindketten kiemelkedő képességű embereket akarunk a cégnél látni, akiket hagyunk is kibontakozni és még sorolhatnám.

Igazán elvárásnak én inkább a következő dolgokat mondanám: azt biztosan elvárjuk a másiktól,
– hogy kérés nélkül tegyen meg mindent a céljainkért;
– hogy kérjen számon, ha okot adnánk rá;
– hogy ellensúlyt képezzen a cégben, tartsa a másik vállalkozó egóját még optimális tartományban;
– hogy tetteivel inspiráljon és még nagyobb teljesítményre ösztönözzön;
– hogy világosan és egyenesen kommunikáljon, akkor is, ha kínos a beszélgetés témája;
– hogy kudarc esetén nézzen szembe a kellemetlen tényekkel és ne hagyja, hogy illúzióba ringassuk magunkat;
– hogy mondja ki, mire vágyik igazán (azért, hogy ezt összhangba tudjuk hozni a közös céljainkkal).

Egy biztos: ha egy szinergikus, inspiráló, minden akadályon és mélyponton áttörni képes, gyümölcsöző társalapítói kapcsolat és a 100% tulajdonrész között kell választanom, én mindig az előbbit fogom választani.

Valószínűleg ezzel Bill Gates is így van:

„A legjobb üzleti döntéseim valójában emberek kiválasztásáról szóltak. A lista első helyén valószínűleg az állna, hogy üzleti partnerséget kötöttem Paul Allen-nel. Ha van valaki, akiben tökéletes megbízol, aki száz százalékig elkötelezett, aki osztja a jövőképedet, de egy kicsit eltérnek a képességei a tiédtől, és aki az ellensúly szerepét is betölti melletted – és már önmagában az, hogy inspirációt kapsz egy olyan valakitől, akiben megvan ez a fajta zsenialitás -, az nemcsak a hangulatodat javítja, hanem rengeteg sikerhez is hozzásegít.”

Neked mi a véleményed?