A legnagyobb ellenség, aki miatt sosem érsz fel a csúcsra – II. rész

A cikk első részét ide kattintva tudod elolvasni.

A cikk első részét ide kattintva tudod elolvasni.

Miért kezeld helyén a környezeted mintáit, ha valami nagyra készülsz az üzleti életben?

Nézz szét magad körül. Akikkel a legtöbb időt töltöd, ők olyan magasságba jutottak el, amilyenre te vágysz? Ha nem, akkor légy nagyon óvatos a mintáik, szokásaik, hozzáállásaik követésével. Lehet, hogy meg kell változtatni a belső programodat.

Ha alkalmazottak a szüleid, ha nincsenek sorozatvállalkozók a családban, ha a barátaid is más érdeklődési körűek, akkor tudatosítsd magadban, számolj vele, hogy más utat fogsz bejárni, mint ők. Fel kell vállalnod ennek a megteremtésének a kockázatát, ha ilyet szeretnél elérni. Ez ezzel jár. Különben ugyanoda jutsz el, ahová ők. Ha azokat a szokásokat, gondolatokat tartod, ugyanaz lesz a végeredmény. Egy bizonyos szint felett a szokás sokkal erősebb tényező, mint a tehetség.

Számolj vele, hogy ezekkel a mintákkal szembe kell menned. Máshogy kell csinálnod. Máshogy, mint a szüleid, máshogy, mint a barátaid. Ha más eredményt, ha változást szeretnél, egyszerűen máshogy kell csinálnod és változtatnod kell. Magadon. A sikernek nincs semmilyen „titka”. A sikernek ára van. A kérdés csak az, hogy meg akarod-e fizetni. (Erről fog szólni a következő cikk.)

Ne értsd félre!

Összegezzük az eddigieket. A nagy céltervezés közepette azt is tudatosítsd magadban, hogy a saját félelmeiddel, az önbizalomhiányoddal, a saját mintáiddal és szokásaiddal kell majd igazán megküzdened a hegymászásban. Ezek a legnagyobb ellenségeid, a leginkább bénító erők. Óriási erejük van. Mélyedj el egy kicsit, ismerd fel ezeket magad körül. Minél fiatalabban megteszed ezt, annál könnyebb helyzetben vagy.

Léteznek különféle módszerek ezekre, de ennek a blognak a célja az, hogy tudatosítsd ezeket magadban az utadon. A legtöbb ember már erre is képtelen. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy amikor valami előtt megtorpantál, lebénultál, végtére is mi miatt volt. Légy kíméletlenül őszinte magaddal. Itt nincs helye mellébeszélésnek.

Kérlek, ugyanakkor ne érts félre! Folyamatos tanulás, a félelmeken való átlépés, a „felfelé bukás” elengedhetetlenül fontos dolgok egy sikeres vállalkozó életében. De!

Ez nem azt jelenti, hogy átgondolatlanul bele kell vágnod mindenbe és konok módon senkire sem hallgatni. Koránt sem! Én azt vallom, hogy tudatosan kell építkezni. Amikor jön a félelem érzése, ez késztessen arra, hogy jól átgondold, mérlegeld a helyzetet, csökkentsd a kockázatot a tudásod bővítésével és, ha megítélésed szerint megéri a megteremtésével járó kockázatot bevállalni, akkor cselekedj. Csináld!

A félelmet nem megszüntetni vagy figyelmen kívül hagyni kell. A félelmet mérlegelni kell és kezelni tudni. Az a fontos, hogy amikor a mérlegelés után azt érzed, csinálhatnád, akkor már ne bénulj le a belső félelemtől. A sikeres vállalkozók ezen a ponton már cselekszenek.

Hibák és kudarcok lesznek így is, de a fejlődés hatására növekedni fog az önbizalmad, a siker pedig elkerülhetetlenné válik.

Miért mondom azt, hogy ez a legnagyobb ellenség egy startupnál is?

Sok startup vállalkozó hajlamos illúzióba ringatni magát. Nem őszinte magával és a helyzettel sem. Nem arra koncentrál, hogy először kicsiben tudja tesztelni a termék keresletét egy prototípussal (ezt MVP-nek hívjuk a szakmában). Ennek nem kell tökéletesnek lennie, csak a legalapvetőbb tulajdonságokkal bírnia, mert utána úgyis vissza kell vinni a műhelybe és tovább fejleszteni. Itt a cél az, hogy a kockázatot minimalizáljuk. Ezt úgy lehet megtenni, ha a lehető legkevesebb erőforrást (energia, idő, pénz) tesszük bele a prototípus elkészítésébe.

Ezek a vállalkozók valójában nem validálni akarnak, hanem egyből a tökéletest megalkotni. Ezzel rengeteg erőforrást (energiát, időt, pénzt) rászánnak a dologra, halogatják a piaci tesztelést, nehogy kiderüljön, hogy nincs kereslet és piacképes kereslet sem a termékre. Nehogy kiderüljön „az ötlet, mert még a végén valaki megcsinálja”. Hogy ennek mi az oka?

Félnek a csalódástól. Félnek a kudarctól. Félnek a valódi versenyhelyzettől. Nem akarnak szembesülni azzal, hogy kudarcot vallhatnak, mert ez a belső énképüket és a környezetük megítélését is roncsolja. Nem mernek kudarcot vallani. Én is estem már ebbe a hibába.

Sokan félnek tesztelni, nehogy „ellopják az ötletet”. Már az előző cikkben is írtam, hogy olyan nincs, hogy ötlet. Probléma van, amit meg akarsz oldani. Ezzel valami értékeset, az emberek számára valami hasznosat teremteni.

Nincs mit „ellopni”. Én mindig azt mondom, ha már van a piacon 1-2 kezdő versenytárs, az a létező legjobb jel, mert ez azt jelenti, hogy fizetőképes kereslet is van. Ne legyenek sokan és ne legyenek jól felépítve, de ennyi legyen. Ha nincs senki, azt vedd egy erős figyelmeztető jelnek, mert lehet, hogy nincs fizetőképes kereslet. (Nem kell, hogy lebénítson, de intsen óva. Ilyenkor kiemelten fontos, hogy egy prototípussal kicsiben tesztelj a kockázatokat minimalizálva!)

Egyébként is: ha piacra viszed és nagyot szól (az én startupom is ilyen volt a magyar piacon), szerinted nem fogják 3-6 hónap múlva már másolni és árban alád lőve kiharapni egy szeletet a kereslet tortájából, amit te keltettél fel? Dehogynem. Piaci verseny van. Erről szól a piacgazdaság. Aki nem szeret versenyezni, az ne fogjon bele. Akit ez nyomaszt, annak ez nem való. Lehetőségnek kell felfogni, hogy jobb lehess a másiknál. Egyébként is, a konkurencia motivál fejlesztésekre, éberen tart és a piacot közösen edukáljátok. Szerintem ezek jó dolgok.

Én azt vallom, hogy kell a kudarc. Nagyon tud fájni, nagyon mélypontra és kilátástalannak tűnő helyzetbe lehet jutni általa, de ez a siker egyik eleme. Azok a sikeresek, akik jól fel tudják dolgozni a kudarcot. Akik az út részének fogják fel. A kudarcnak motiválnia kell egy vállalkozót, nem összeroppantani.

Én is elkövettem azt a hibát sokszor, hogy hiába mérlegeltem a kockázatokat, utána mégsem vágtam bele, mert lebénított a kudarctól való félelem. Nem volt meg a magabiztosság. Ez a kishitűség. Nekem is sokszor volt olyan, hogy másnap felkelve már nem is tűnik annyira jó ötletnek, amit kitaláltunk. Na és? Tesztelni kell kicsiben, javítgatni, optimalizálni, fejlődni, menni előre. Ettől jönnek a sikerek.

A legsikeresebb vállalkozók mind ilyenek. Egyik sem varázsló, egyik sem csodatevő mágus, aki így született. Mind megrögzött fejlesztő, nagy akaraterővel, szenvedéllyel, célokkal. A kudarcot ők motivációnak fogják fel. Őket az motiválja, hogy fejlődhetnek és sikert érhetnek el.

Hogyan lehet legyőzni ezt a démont?

Én mindig akkor értem el sikereket, amikor túl tudtam lépni a démonokon. Amikor a kudarctól való félelem nem bénított meg, hanem sikerült úgy felfognom, mint a sikerhez vezető út részét. A belső indíttatásom segített ebben.

Az én tapasztalataim szerint az első lépés ezeknek a tudatosítása, felismerése. Mik azok a félelmek, önkorlátozó hiedelmek, rossz minták, rossz szokások, amik lebénítanak akkor, ha a belső indíttatásod alapján már cselekedni kellene.

A tudás aktívádba való folyamatos befektetéssel csökkenteni tudod az ismeretlent minden helyzetben. Már ettől is egyre kevésbé fogsz félni. A hibákat, kudarcokat fejlődési lehetőségnek kell felfognod. A kis sikereknek köszönhetően nő az önbizalmad is. Egyre könnyebb lesz kordában tartani a démont. Így elérheted azt a csúcsot, ami amúgy benned van.

A cégem dolgozóinál is ezt a mentalitást várom el. Mindig bíztatom őket arra, hogy bátran mondják el, milyen hibákat, problémákat látnak, miket rontottak el, és hogy mit tanulnak, mit fejlődnek belőle, hogy legközelebb ne kövessék el. Később is fognak hibázni – ahogy én is -, viszont akkor már egy magasabb szinten, de ezzel az egyén mellett már a szervezet is fejlődött a nagyobb tudás irányába. Ez az innováció, így fejlődnek a cégek is.

Ha egy cégvezető „nem engedi hibázni” a dolgozókat, akkor egyedül azt éri el, hogy felerősíti bennük a kudarctól való félelmet. Kiöli belőlük a kreativitást és a motivációt. Ilyenkor a dolgozók elkezdenek biztonságra játszani, nem javasolnak inkább semmit, alibiznek. Ez óriási károkat okoz egy cégnek, mert így képtelen kihozni magából a lehetséges potenciált és a munkaereje minőségét is elpocsékolja.

Ha ezeket nem bírná el egy startup cég, akkor vagy nem vállalunk elég kockázatot a fejlődéshez vagy nem elég stabilra építettük a céget. Vagy nem az egyéni fejlődés mellett elkötelezett, szorgalmas emberek dolgoznának nálunk. Mindhárom az én hibám lenne. Mindhárom végzetes hosszú távon.

Önbizalom = nagy arccal hangoSAn osztani az észt és alázni a többieket?

Meggyőződésem, hogy nem. Az önbizalom megléte nem összekeverendő a nagyképűséggel és az arroganciával.

A vállalkozói önbizalmat jó esetben észre sem veszed, ez belül zajlik le. Ez ahhoz kell, hogy kordában tudja tartani a démont az ember, tiszta fejjel és könnyen tudjon döntést hozni, határozott legyen a mindennapokban, bízzon magában, ne veszítse el a hitét. Az általam ismert, milliárdos cégeket vezető vállalkozók mind alapvetően csendes, introvertált emberek, hatalmas alázattal a fejlődés iránt.

A vállalkozói arrogancia egy más téma. A startup világban és úgy en bloc az üzleti világban sajnos elég gyakori. Blogokon, Facebook csoportokban felfedezhető. Érdekesség, hogy ez inkább a kisebb, kevésbé sikeres vállalkozókra jellemző megfigyelésem szerint. Vagy azokra, akik a társadalmi megítéléssel kapcsolatos félelmeiket ezzel kívánják kompenzálni. Az arroganciával egyébként is általában valami hiányát kívánják eltakarni ezek az emberek. Jellemzően ez a tudás és az önbizalom hiánya.

Ha tehát az iskolában nem tartoztál a „menőbb, nagyobb hangú, ismertebb gyerekek” közé, az nem jelent semmit. Ne keverd össze ezzel az önbizalmat. Ez súlyos hiba lenne a jövődre és a benned rejlő potenciálra nézve.

Önbizalom = konokság?

Nem.

Jó vállalkozói tulajdonság ugyan a cselekvésközpontúság és a proaktivitás. Jó, ha mennek előre. De ez nem egyenlő a konoksággal. Ez veszélyes a startup vállalkozóknál is. Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy „de én akkor is tudom, hogy erre lesz kereslet”. Ne légy ilyen.

Ha ilyen vagy, akkor nem magabiztos vagy, hanem konok és hülye.

A saját intuíciód remek dolog, de hallgass a piacra és a piaci visszajelzésekre is! A számok nem hazudnak. Ha nincsenek pozitív visszajelzések a validálási tesztidőszak alatt, akkor nem érdemes még több erőforrást (energia, idő, pénz) beletenni. Akkor a hited kevés lesz. Lehet, hogy nincs még készen a piac a termékedre vagy nincs meg rá a fizetőképes kereslet jelenleg.

Összefoglalás

Azt tanácsolnám a 18 éves önmagamnak, hogy a céltervezés mellett ismerje meg a félelmeit, az önkorlátozó hiedelmeit és a rossz szokásait, rossz mintáit. Vegye észre őket, tudatosítsa magában. Ne a gyerekkori skatulyáiban üljön. Tanulja meg kezelni ezeket, legyen úrrá az elméjén. Erős elme, önbizalom, magabiztosság, folyamatos tanulás és kiváló mentális állapot kell ahhoz, hogy sikerre tudj vinni egy vállalkozást. És sose keverje ezt össze a vállalkozói arroganciával és konoksággal. Cselekedjen és – a kockázatokat minimalizálva – mindig először kicsiben teszteljen, kevés erőforrást használva.

A következő cikkben arról lesz szó, hogy hajlandó vagy-e megfizetni az árat. Ez az, ami még el tud tántorítani a jövőképed és a céljaid elérésétől.