A legnagyobb ellenség, aki miatt sosem érsz fel a csúcsra – I. rész

Az évkezdet bűvköre

Az előző cikk végén utaltam rá, hogy ez a bejegyzés arról fog szólni, mik a legfőbb ellenségeid az úton, ki a legnagyobb hátráltató tényező és mi az a bénító tulajdonságod, ami megakadályozhatja, hogy megmászd a hegyeket. Erről írok most.

Január eleje van. Ilyenkor mindenki átgondolja a jövőjét, célokat ír, határidőket szab. Ezek hasznos és szükséges dolgok.

Azért is fontos a jövőképed és a céljaid meghatározása, mert innen tudod, hogy melyik hegyre kell felmásznod. Vagy ha már rajta vagy, akkor a hogyan továbbot képzeled el ennek segítségével. Ilyenkor átgondolod, hogy mire is vágysz igazából, hová szeretnél eljutni. Erre többféle gyakorlat létezik. Bátorítalak arra, hogy élj ezekkel. Én is rendszeresen megtervezem ezeket.

A jövőképet vizionálom, a célokat és a részcélokat tudatosan megalkotom és határidőket is szabok magamnak. Az általam ismert sikeres vállalkozók mind ezt teszik.

Mivel ez a blog nem az útkeresőknek szól, így feltételezem, hogy a hegy az üzleti világban való nagy dobbantás, startup cég vagy cégek létrehozása, a sorozatvállalkozói lét. Ehhez kapcsolódóan kell tehát megalkotnod a jövőképed, a céljaid és részcéljaid, és a határidőid.

Remek dolog, ha meghatározod ezeket magadnak. Különösen azoknak az embereknek kiemelten fontos ez, akik nehezebben tartják a fókuszt a céljaikon és a feladataikon. Rengeteg ilyen vállalkozót ismerek, sőt, a márkaépítő-marketing vállalkozásom ügyfelei közül is többen azért keresnek mert, – az ő szavukkal élve – „karmesterre” van szükségük, aki tartja a fókuszt a cégük brandépítésében, mivel nekik annyi ötletük van, hogy egyrészt nem tudnak már priorizálni, másrészt az operatív feladataik miatt állandó időhiányban vannak.

Szánj időt tehát a tervezésre. Ez lehetőséget ad majd negyedévente, félévente vagy évente a mérhetőségre, számonkérhetőségre és az optimalizálásra. Ettől tudsz folyamatos fejlődésben lenni. Légy tudatos.

Van azonban egy kis baj.

Nem minden ilyen egyszerű. Ha ez ennyi lenne, minden ember és minden vállalkozó sikeres lenne. Van még itt valami. Ott leselkedik a sötétben a legnagyobb ellenséged is. Ideje róla is beszélni. Vele kevesen foglalkoznak az üzleti világban, pedig szerintem ez a legtöbb sikertelenség okozója.

A vállalkozók démona

A kudarctól való bénító félelem. Nem ismerek ennél veszélyesebb dolgot egy vállalkozó esetében. Ha ez egyszer belefészkeli magát az ember fejébe egy rosszabb időszakban, nagyon mély negatív spirálba tud kerülni. Ez mindenkiben benne van. Ismerek milliárdos cégeket vezető vállalkozókat, dolgozom velük, bennük is él ez a démon. Ha elszabadul, az ember saját magát akadályozza meg abban, hogy felérjen a csúcsra. Elkezd a biztosra játszani, fél a hibázástól – ami a fejlődés alapvető része -, nem innovál, nem fejlődik, nem megy előre, nem meri kivinni az új termékét a piacra, nem mer új emberekkel ismerkedni, nem mer közszerepelni, nem mer vállalni dolgokat. Magyarul nem mer igazából vállalkozni.

Ha ez úrrá lesz az emberen, teljesen lebénul belül. Mintha elveszítené az oxigént, ami a hegymászáshoz kell. Pánikol mindenen. Nem tud tiszta fejjel gondolkodni.

A sikeres vállalkozót az különbözteti meg a sikertelentől, ahogyan kezeli ezt a félelmet. Rajtuk nem uralkodik el. Érzik ők is ezt a nyomasztó érzést, átfut az agyukon, de átlépnek rajta. Megköszönik az agyuk intő jelzését, mérlegelnek, de átlépnek rajtuk. Ez a bátorság. Bátornak lenni nem azt jelenti, hogy megszűnik a félelmed (erre ne is várj, mert sosem fog), hanem azt, hogy képes vagy átlépni rajta. Hogy nem bénít és korlátoz le. Ha sorozatvállalkozó szeretnél lenni, alapvető fontosságú, hogy ezt megértsd.

Az én olvasatomban az önbizalom azt jelenti, hogy mennyire bízol belül a döntéseidben és magadban, mennyire van hited. Vagyis magabiztosságot.

„Légy pozitív!” „Higgy magadban!” „Gondolkodj pozitívan és cselekedj!” – mondják sokan. Oké, rendben, de ez önmagában nagyon karcsú. Senkit nem akarok megbántani, a léleknek jól esnek ezek az idézetek (én is szeretem őket), de én abban hiszek, hogy magabiztos akkor tud lenni valaki, ha elindul az úton, a tudás aktívába fektetve lecsökkenti az ismeretlent, és folyamatosan optimalizál, javítgat, fejlődik. Ez utóbbihoz bizony hibázni is kell, kudarcot vallani. Egyszerűen értsd meg, hogy ez az út része. Ez kell hozzá. Ha fáj, ha nem. Úgy, ahogy a kisgyerek is számtalanszor kudarcot vall a járás tanulása közben. Végül sikerülni fog neki, köszönhetően a folyamatos „optimalizálásnak”.

Ez az úgynevezett „felfelé bukás”, amit a vállalkozók elixírjének is neveznek. Sokan azért nem cselekszenek, mert félnek a kudarctól. Azonban a sikeres emberek tudják, hogy a kudarc fontos része a tanulási folyamatnak.

Fontos, hogy tesztelésről, javítgatásról, optimalizálásról, fejlődésről beszélek. Nem arról, hogy sokadszorra csinálod ugyanazt, mert ugyanaz lesz az eredménye. Nem fog működni. Ne is várj mást. Viszont lehetőséged van máshogy csinálni. Én erről beszélek.

A félelem hasznos evolúciós dolog. Ilyenkor megnő benned az adrenalin, az agyad ösztönösen figyelmeztet a lehetséges veszélyre. Köszönd meg neki, mérlegeld a helyzetet józanon (jellemzően sokkal kisebb a valódi veszíteni való, mint az emberek azt gondolják egy-egy döntésnél az adott pillanatban), és bátran cselekedj. Ne hagyd, hogy feleslegesen korlátozzon, mert ezt próbálja majd.

Mindenkiben van félelem. Még a legsikeresebb vállalkozókban is. Ez nem múlik el 30-40-50 évesen sem. Aki ezt tagadja, az hazudik. De képesek kontrollálni, helyén kezelni és a bátorságnak köszönhetően átlépni rajta. Ez a különbség.

Megspórolhattam volna pár felesleges kört én is, ha néhány éve jobban tudtam volna kontrollálni a fejemben lévő félelmeket, kényszerképzeteket.

Mitől jön elő ez a démon?

Tapasztalataim szerint az önkorlátozó hiedelmek és a rossz szokások táplálják az önbizalomhiányt. Ha sikeres sorozatvállalkozóvá szeretnél válni, alapfeltétel, hogy ezeken képes legyél túllépni. Először is tudatosítsd őket magadban, ismerd fel, majd cseréld le a gondolataidat. Ehhez uralnod kell az elméd és nem szabad, hogy ezek a negatív érzések irányítsák. A félelem nagyon erős érzelem, és képes úrrá lenni az emberen, lebénítva őt. Elmegy az önbizalom, a magába vetett hit. Ilyenkor a vállalkozó elveszti a varázserejét. Ilyen állapotban esélytelen sikerre vinni bármit is.

Az én tapasztalataim szerint a legerősebb önkorlátozó hiedelem az, hogy „mi lesz, ha nem tudom megcsinálni, ha nem jön be?”. Még ha találsz is egy problémát, amire szerinted kereslet lehet, másnap felébredve ez az érzés át fog futni az agyadon. Még ha be is jön egy közszereplési lehetőség, egy megkeresés, ez az érzés is ott lesz benned. Ez természetes reakció, az agyad védeni próbál téged. Ilyenkor olyan gondolatokat jönnek, minthogy „Mit fog gondolni rólam a környezetem?”, „Mit fognak gondolni a barátok, a szüleim?”, „Mit fogok gondolni magamról?”, „Mi van, ha kinevetnek, megítélnek?”, „Sikertelennek és vesztesnek fogom érezni magam, ha nem megy?”, „Múltkor se sikerült, most miért menne?”, „Most komolyan, negyedszerre fussak neki?”, „Még mindig tanuljak, az iskola után is?”.

Ha ezek járnak a fejedben, aktivizálódik az elsöprő erejű félelem és lebénít. Nem tudsz, nem mersz cselekedni. Az ember ilyenkor elkezd racionalizálni, keres magának kifogást, megnyugtatja magát és végül nem történik semmi, nem cselekszik.

Ebben a játszmában ne másoknak akarj megfelelni. Ne velük foglalkozz. Ha a csúcsra akarsz feljutni, akkor magaddal és a saját félelmeiddel játszol. Ez a te életed, ahol minden a te felelősséged. Magadra koncentrálj. Itt magaddal kell szembenézned.

Ki merem jelenteni, hogy ezeknek az alapjai a gyerekkorban gyökereznek. Jellemzően a szülők és az iskola is abba az irányba terel, hogy „ne hibázz, ne rontsd el, mert az baj és ez és ez a negatív következménye lesz”. Ha nagyot akarsz építeni az üzleti világban, ezt a mentalitást nagyon gyorsan el kell engedned. Itt lesz hiba, lesz kudarc, úgyhogy a legjobb, amit tehetsz, ha mielőbb elkezded az utat, mert sokat fogsz tanulni rajta. Minél fiatalabb vagy, annál jobban belefér ez, ahogy az első cikkben is írtam.

Hibázni senki sem szeret, én sem. De elfogadtam, hogy az út és a siker része. Utálom a kudarcot, de nagyon motivál, hogy legközelebb jobban csináljam. Egyáltalán nem veszi el a kedvem, nem roppant össze, hanem motivál.

Ha jól számolom, 5 startup cégem ment csődbe az évek alatt. Nagyon fájt, de ennyiszer kaphattam lehetőséget a jobb újrakezdésre. A hatodik már sikeres, több embernek ad munkát, imádja a sajtó, nemzetközi szinten is piacképes és több százmillió forintot ér.

Egyébként az én filozófiám szerint a vállalkozások közül is azok a legjobbak, amik annyira stabilan és tudatosan vannak felépítve, hogy kibírják a hibákat és a reális kockázatokat is a fejlődés érdekében. Ott, ahol retteg a szervezet a hibáktól és nem vállal be innovációt a termékekben és a szervezetben, mert nem bírja el a vállalkozás, eredménytelenségre van ítélve hosszabb távon.

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni: ha sorozatvállalkozni szeretnél, akkor egy hosszú útra készülj, egy folyamatos tanulásra. Erre rendezkedj be. Az legyen a szokásod, hogy folyamatosan fektetsz a tudás aktívádba, hogy tudd csökkenteni az ismeretlent. Ezt tudatosítsd magadban és erre készítsd fel magad mentálisan.

Aki egyből tökéleteset akar letenni az asztalra, mert annyira maximalista, ő meg fog bénulni a kockázatosabb döntéshozataloknál, egy helyben fog toporogni, lassan haladni és végül sikertelen lesz, ha nem változtat ezen a hozzáálláson.

A mintákkal nagyon vigyázz!

Az ember mintakövető lény. Ez eléggé kétélű fegyver. Jó akkor, amikor a szüleink mintái alapján megtanulunk járni, enni, fürdeni. Akkor is jó, amikor az iskolában megtanulunk írni, olvasni. Barátoktól is egy csomó hasznos dolgot meg lehet tanulni. Viszont, ha az üzleti életben másznál hegyet, nagyon vigyázz ezzel!

Ha nem tudod kihozni magadból a maximumot, az a fenti bekezdésekben említett félelem kezelése mellett a rossz szokásaidnak köszönhető.

Szokásaink nagy részét a körülöttünk lévő mintákból vesszük. Gondolj a szüleidre, testvéredre, barátaidra, azokra az emberekre, akiktől valamilyen mintát átvettél akár tudatosan, akár tudat alatt. Tudatosítsd ezt egy kicsit magadban.

Gondold át Jim Rohn sokat idézett megfogalmazását is, miszerint: „Annak az 5 embernek vagy az átlaga, akivel a legtöbb időt töltöd.”

Valószínűleg ezeknek az embereknek az egyvelege található meg a reakcióidban és a szokásaidban. Ez a program fut benned. Értelemszerűen, ha ugyanazokkal a szokásokkal, életúttal, reakciókkal éled az életed, mint ők, akkor ugyanolyan magasra fogsz tudni csak eljutni. Korlátozod ezzel a saját maximumodat. Döntsd el, hogy elég-e neked, amit náluk látsz.

Visszatérve a gyerekkorból származó önkorlátozó hiedelmekre, ha az előrelépéshez ez kell, akkor lépj ki a gyerekkori skatulyákból. Ne azokban dagonyázz. Nem volt önbizalmad sosem gyerekként? Nem szerettél tanulni bizonyos tárgyakat? Sosem voltak sikereid bizonyos területeken? Nem szerettél olvasni? Képtelen voltál a közszereplésre? Na és? Ez nem jelent semmit, ha képes vagy megváltoztatni a szokásaidat és kezelni a félelmeidet.

Vigyázz az önbeteljesítő jóslatokkal. Ha gyerekként már bizonyos kérdésekben úgy tekintettél magadra (és a környezeted is úgy tekintett rád), hogy valamihez nem értesz, valamiben nem vagy jó, valami nem megy neked, akkor az tényleg nem is fog menni később.

Én például korábban mindig is inkább humán beállítottságú voltam. Utólag visszanézve azért, mert gimnázium idején azok voltak a szokásaim és a fejemben lévő hiedelmek, hogy nekem ez megy jobban. Tény, hogy jól ment, de egyébként a reál is ment volna, ha beleteszem ugyanazt a munkát, és ugyanúgy állok hozzá azok tanulásához.

Olyan tévhiteket tettem ennek köszönhetően a gondolataimba, minthogy nekem a matematika-kereskedelem-pénzügy vonal nem megy. Néhány év múlva már ilyen mesterszakra felvételiztem a Corvinuson, most pedig több vállalkozás költségvetésére van ráhatásom. Megint csak egy felesleges kör, amiért évekkel fizettem az idő aktívámból.

Sokszor nem az húz vissza, amit nem tudsz, hanem az, amit tudsz, de nem igaz.

Például, mivel az van a köztudatban, hogy 22 évesen még gyakornokoskodni-diákmunkázni kell, mert mindenki ezt csinálja, nem veszed észre a lehetőségeket vagy nem mersz élni velük. Nem jut eszedbe, hogy ennyi idősen akár a Szerencsejáték Zrt-vel is tárgyalhatnál a saját projektedbe való beszállásukról. Ugyanígy eszedbe sem jut, hogy 26 évesen is lehetsz egy milliárdos cég marketing tanácsadója, így emiatt meg sem próbálod ezt. Elkönyveljük biztosnak és nem kérdőjelezzük meg ezt az állítást. Miért? Azért, mert nem vesszük észre az élet dobta lehetőségeket vagy nem merünk élni vele. Inkább követjük a mintát. Ha sorozatvállalkozásra adod a fejed, akkor skatulyákon és kereteken kívül kell gondolkodnod!

A minták biztonságot és kényelmet képesek adni. De van ezzel egy nagy baj.

Egy startup vállalkozó nagyon sok időt tölt a komfortzónáján kívül. Ettől fejlődik. Egy startup vállalkozás óriási sebességgel nő és nagyon rugalmasan változik. Aki ezt nem képes kezelni, az elbukik hosszútávon.

Folytatás innen. A cikk második részét ide kattintva tudod elérni.